Mikor kint voltak egy robothoz hasonló farkast láttak, de valamiért rögtön felismerték.

- Ez egy MetalGarurumon! De…

- Van rajta egy sötét spirál! –kiáltott Kari.

- Úgy ám! –jelent meg egy tüsi hajú fiú.

- Ő ki? –kérdezte Rach.

- Ő… Ő Ken a Digimon Császár. Rettegésben tartja az egész Digivilágot, sötét spiráljaival, és sötét gyűrűivel, azzal, hogy ha egy digimonra egy spirál, vagy gyűrű kerül, őt szolgálja…

- Mi?

- Mi lenne, ha segítenétek? Vagy az már luxus? –háborodott fel Amy Lee.

- Nem, persze, hogy segítünk! –mondta Rachel és a többiekhez, vezette Amy-t.

- Te ki vagy? –kérdezte Amy(ke).

- Rachel. Bár a külsőm teljesen megváltozott.

- Te nem lehetsz Rachel. Rachel nem egy macska!

- Ebbe most ne bonyolódjunk bele. Le kell győznünk a Digimon Császárt. –mondta Davis. –Veemon, készen állsz?

- Persze!

- Digifegyver energia! –kiáltotta.

- Veemon átdigitalizálódik... Raidramonná! A barátság vihara.

- Digifegyver energia! –kiáltotta Yolei, Cody, T.K. és Kari, majd az ő digimonjuk is átváltozott. Mindannyian készen álltak a harcra.

- Fölösleges, volt magasabb szintre fejlődnötök, hisz úgy is legyőzlek titeket. –mondta Ken- MetalGarurumon támadj!

- Jég farkas dárdák! –támadt.

- Rózsakő eső! –kiáltotta el magát Nefertimon.

- Mi folyik itt egyébként? –kérdezősködött Amy Lee.

- Nem érünk rá fecserészni. Ha Ken győz, nekünk annyi! –mondta T.K.

- Jó’ van! Nem kell leharapni a fejem!

- Legjobb lesz, ha én is beszállok a csatába! –mondta Rachel. –Macskaszem hipnózis!

- Jég farkas dárdák!

- Gatomon, te inkább maradj ki ebből! Nem vagy még elég erős a harchoz. –javasolta Nefertimon.

- De erős vagyok! Attól, hogy ember voltam, még erős vagyok!!

- Várjunk... Te tényleg Rachel vagy? -kérdezte Amy Lee

- Hidd már el! -majd hosszas szemezés után Amy Lee így szólt:

- Jó van, hiszek neked.

- Végre!

- De... Hogy kerültünk ide... És Te mért lettél digimon?

- Kicsikém! Most egy csata közepén állunk. Nem most kell ezt megtárgyalni! - javasolta Rachel.

- Rendben. - és hátrébb húzódott.

- Macskaszem hipnózis!

- Gatomon! Meg nem mondtuk, hogy maradj ki ebből!? - mondta dühösen Yolei.

- Hagyjátok csak! Legalább lesz kire sötét spirált raknom! -szólt Ken, és egy spirált dobott Rachel felé.

- Vigyázz Gatomon!

- Rachel! - kiáltottak és Rachel próbált elugorni, de nem sikerült. A spirál egyenesen a nyakára ment. Először a szeme lett vörös, de... Rajta máshogy hatott. Elkezdett a szőre befeketedni és magasabbá vált.

- Mi történik Rachellel? -kérdezte Amy Lee.

- Fogalmam sincs... -mondta T.K.

- Én talán sejtem. -szólt Kari- Rajta máshogy hat a spirál, mert ő ember, legalább is az volt.

- De...

- Mi de? -kérdezte Cody.

- Segítenünk kell Rachnek! -mondta Amy.

- De nem tudtok! Ő már az én szolgám! -szólt Ken.

- Fogd be! Rachel nem lesz a tied! Soha! -kiáltotta Amy Lee. Közben Rachel teljesen megváltozott. Vagyis ahhoz képest, hogy Gatomon volt. Úgy nézett ki, mint régebben, csak hosszú fekete hajjal. Magas sarkú, fekete cipőben, sötétlila egyrészes szoknyában, ami a térdéig ért, aranyozott csíkokkal. Sötétkék palásttal és fekete csíkokkal, és egy szemüveggel, ami Kennek is volt. Tulajdonképp sok mindenben hasonlítottak.

- Azt hiszem Rachel már nem a régi... -mondta Davis.

- Rachel... Térj magadhoz! -kiáltotta Amy Lee.

- Hiába! Ő már az én szolgám.

- Nem! Ő nem egy szolga! Ő az én barátnőm! És akármibe is fog kerülni, megszabadítom a Te hatalmadtól! -mondta dühösen Amy és Cody analizálta Rachel új alakját.

Analizálás: Lonelymon    

Típus: vírus/ vaccine

Csoport: magányos digimon

Szint: mega

Támadás: elsöprő szélvihar, sötétség leple, káosz füst.

-Ez fura. -mondta Cody- A vírus és a jó között, van!

- De ami a még furább, hogy miközben a sötét spirál hatott rajta átfejlődött mega szintre. -szólt T.K. De Amy valamit észre vett Lonelymonon. Könnyezett.

- Mi a baj... Rachel mi a baj? -és Rachel szeme újra rendes lett.

- Kötelességem immár, hogy bántsalak titeket... Pedig nem akarom...

- Mi a... - hökkent meg Ken.

- De ez a sötét spirál hajt... Hajt, hogy öljelek meg titeket... Bocsássatok meg...

- Rachel... Képes vagy legyőzni! Nem vagy gyenge! -de Lonelymon szeme ismét vörös lett.

- Elsöprő szélvihar!- kiáltotta.

- Semmi esélyünk, Ő mega szinten van... -kiáltotta Davis.

- Nem! Amíg én itt vagyok, Rachel nem lesz rossz! -majd odafutott hozzá. -Rachel! Én bízom benned és tudom, hogy le tudod győzni a Digimon Császárt. Rachel, ne itt legyen vége az 1000 éves barátságunknak!

- Sötétség leple!

- Rachel! -és mindketten visszaemlékeztek, hogy milyen jó barátok is, majd Rachel ez után is megváltozott. Most a sötétlila, térdig érő, aranyozott csíkokkal lévő szoknyát drapp színű, ugyanúgy térdígérő szoknya váltotta fel. A palástja, a haja és a cipője is más lett. Barna haja, rózsaszín palástja és fehér cipője lett.

- Mi történt? -kérdezte Davis.

- Rachelnek eddig a vírusos alakját láthattuk, most pedig a jó alakját, vagyis már nem jelent veszélyt. -válaszólt T.K.

- Ken,- szólt enyhén dühösen Lonelymon és felszállt.- kényszeríttettél arra, hogy a barátaimat bántsam... Ezért meglakolsz! Fény orkán!

- Más támadása van?

- Igen. Fény orkán, teleporrt vihar, jóság szimbóluma. -válaszólt Kari. Majd Lonelymon leszedte magáról a spirált, de visszaváltozott Gatomonná és lezuhant a földre, Amy Lee odafutott hozzá.

- Jól vagy Rachel?

- Igen. Csak kimerültem. Bocsáss meg, hogy rád támadtam!

- Nyugi. Megbocsátok. -és hirtelen egy fényes izé szállt le Amy Lee kezébe.- Mik ezek?

- Egy digivice és egy D- Terminal. -mondta Davis.- A digivice segítségével át tud változni a digimonod, és a D- Terminal-al tudod tartani velünk a kapcsolatot.

- Ez jó és szép, de... Rachel lenne a digimonom?- kérdezte Amy.

- Persze! -vágta rá Rachel. -De jó!

- De... Ken hova tűnt?- kérdezte Yolei.

- Nem mindegy? Legalább együtt a csapat, nem Amy?

- De Rach... izé Gatomon. -mondta Amy és elmentek.

- Te... Tulajdonképp, most hova megyünk? -kérdezte Rachel.

- Vissza a Valós Világba. -válaszólt T.K.

- De hogyan?

- Egyszerűen. A Digivilágban szerte vannak TV-k, és azokkal hazajuthatunk. -mondta Davis, de pont találtunk egy TV-t.

- Na viszlát.! -köszönt Amy Lee és mindenki hazament.