Rachel szokásosan a parkban sétált. Mivel nyár volt nagyon meleg volt. Úgy gondolta elmegy az uszodába. Szerencsére volt rá pénze. Mikor már a vízben lubickolt, már nem volt melege.

”El kellene hívni Amy Lee-t is”- gondolta, de ekkor ott termet ő is.

-Szia Rachel! Hogyhogy itt vagy?

-Melegem volt és gondoltam eljövök, és te?

-Én a tesómmal jöttem. Hé! Nem ugrunk egy fejest? –kérdezte Amy Lee.

-De! –válaszolt Rachel és kimentek a vízből, egyenesen a dobogókőig. Együtt ugortak, így a fejesből nem lett semmi. Mikor már a vízben voltak hirtelen egy örvény keletkezet körülöttük, ami elnyelte őket. Rachel elájult, csak úgy, mint Amy Lee. Mikor Rachel észhez tért Amy nem volt mellette.

-Amy? Amyke? –így szokták őt becézgetni.- Amyke hol vagy? –de a lényeget nem is látta… –Jaj! MI TÖRTÉNT VELEM??? –lepődött meg kellemetlenül, mert a kezei helyén zöld, piros csíkokkal tarkított, karmokban végződő kesztyű volt. Nem volt rajta ruha, de fehér bundája, és fehér, lila csíkos farka volt. Macska fülei is voltak, és alacsonyabb is volt. Tiszára úgy nézett ki, mint egy macska. –Mi a büdös… Mi a franc történt velem?? OLYAN VAGYOK, MINT EGY MACSKA!!! Jól van… biztos van ennek egy JÓ oka. De… -ekkor meglátta, hogy hol is van. –Hol vagyok? Ááá! Mindjárt bőgők! Amy eltűnt, én egy macska lettem, ráadásul azt sem tudom, hogy hol vagyok. Rosszabb már nem is lehet! –de ekkor valami morgást hallott és nagyon megijedt. –Jó… Ahogy hallom igen is lehet! –és elkezdett rohanni, de egy idő után abba hagyta és sétált. Kezdte megszokni új külsejét, de hirtelen egy szörnyszerűség rátámadt. Olyan volt, mint valami dinoszaurusz, de voltak szárnyai és az egyik karja fémből volt.

-Se-segítség! –sikította- Valaki!

-Végzetcsapás! –kiáltotta a lény és tüzelt, Rachel épphogy megúszta sérülés nélkül.

-Ááá! Segítsééég! –de hirtelen ott termet még egy szörny. Ez most egy kis sárkányra emlékeztet, de kék volt. És ez a kék mit tudom én, hogy micsoda megvédte a lányt.

-Kösz. Ki vagy?

-Veemon.

-Veemon? Elég fura név.

-Nem fura, hisz digimon vagyok, akárcsak te.

-Één?? Én ember vagyok!

-Akkor azt mond meg mért, nézel ki úgy, mint egy Gatomon?

-Gatomon? Én Rachel vagyok, fogd már föl!

-Veemon jól vagy? –jelent meg egy fiú.

-Persze Davis! De van itt egy Gatomon, aki szerintem elmebajos…

-Hé! Hallom ám amit mondtok! Nem én vagyok elmebajos, hanem ti!

-Davis minden rendben? –és ott termet még két lány és két fiú. Érdekes módon velük is volt egy-egy szörny. Az egyik fiúnál egy teknősbéka szerűség, a másiknál pedig egy egér, aminek van szárnya. Az egyik lánynál pedig egy madárszerűség. De másik lánynál teljesen ugyanolyan lény állt, amivé Rach(el) változott. Ezen persze meg is lepődött.

-Persze! Csak itt van egy Gatomon, aki azt mondja magáról, hogy ember.

-Mert az is vagyok! Csak… Csak… Csak valamitől ilyen lett a külsőm.

-Persze, és ezt el is hisszük.

-Mindegy. El kell bánnunk MetalGreymonnal! –mondta Davis.